Milyen kockázatokkal jár az összeférhetetlen véradó használata?

A vércsoportok és a kompatibilitás megértése

Az emberi vért a vörösvértestek felszínén lévő specifikus antigének jelenléte vagy hiánya alapján különböző vércsoportokba sorolják. A két legfontosabb vércsoportrendszer az ABO és az Rh rendszer. Az ABO vércsoportok közé tartozik az A, B, AB és O, míg az Rh rendszer határozza meg, hogy egy személy Rh-pozitív vagy Rh-negatív.

A kompatibilitást a donor és a recipiens vércsoportjának megfeleltetése határozza meg. A recipiens immunrendszere az inkompatibilis antigéneket idegenként ismeri fel, és immunválaszt vált ki. Ez a reakció számos mellékhatáshoz vezethet, amelyek közül néhány végzetes is lehet. Ezért minden transzfúzió előtt elengedhetetlen a gondos vércsoport-meghatározás és a keresztegyeztetés.

A transzfúziós reakciók típusai

A transzfúziós reakciók nagy vonalakban hemolitikus és nem hemolitikus reakciókra oszthatók. A hemolitikus reakciók a vörösvértestek pusztulásával járnak, míg a nem hemolitikus reakciók nem. Mindkét típusú reakció tovább kategorizálható időzítésük és súlyosságuk alapján.

Hemolitikus transzfúziós reakciók

Hemolitikus transzfúziós reakciók akkor fordulnak elő, amikor a recipiens antitestei megtámadják a donor vörösvérsejtjeit. Ezek a reakciók lehetnek akutak (a transzfúzió alatt vagy röviddel utána) vagy késleltettek (napokkal vagy hetekkel később jelentkeznek).

Akut hemolitikus transzfúziós reakció (AHTR)

Az AHTR egy súlyos és potenciálisan életveszélyes reakció, amely jellemzően a transzfúzió megkezdése után perceken belül jelentkezik. Leggyakrabban az ABO inkompatibilitása okozza. A recipiens antitestei azonnal kötődnek a donor vörösvérsejtjeihez, ami azok gyors pusztulásához (hemolízishez) vezet.

• Az AHTR tünetei lehetnek láz, hidegrázás, hátfájás, mellkasi fájdalom, légszomj, hányinger, hányás és sötét vizelet.
• Súlyos esetekben az AHTR veseelégtelenséghez, disszeminált intravaszkuláris koagulációhoz (DIC) és halálhoz vezethet.
• Az azonnali felismerés és kezelés kulcsfontosságú az AHTR súlyosságának minimalizálásához.

Késleltetett hemolitikus transzfúziós reakció (DHTR)

A DHTR napokkal vagy hetekkel a transzfúzió után következik be, gyakran olyan antitestek miatt, amelyeket a transzfúzió előtti tesztelés során nem észleltek. Ezek az antitestek fokozatosan megtámadják a transzfundált vörösvértesteket, ami lassabb hemolízishez vezet.

• A DHTR tünetei közé tartozhat a hemoglobinszint megmagyarázhatatlan csökkenése, enyhe sárgaság és pozitív közvetlen antiglobulin teszt (DAT).
• A DHTR általában kevésbé súlyos, mint az AHTR, de továbbra is jelentős morbiditást okozhat, különösen az alapbetegségben szenvedő betegeknél.

Nem hemolitikus transzfúziós reakciók

A nem hemolitikus transzfúziós reakciók gyakoribbak, mint a hemolitikus reakciók, és nem járnak a vörösvértestek pusztulásával. Ezek továbbra is jelentős kényelmetlenséget és komplikációkat okozhatnak.

Lázas, nem hemolitikus transzfúziós reakció (FNHTR)

Az FNHTR-t láz és hidegrázás jellemzi a transzfúzió alatt vagy röviddel utána. Gyakran a fehérvérsejtek (leukociták) vagy a tárolt vérkészítményben felhalmozódó citokinek elleni antitestek okozzák.

• Az FNHTR tünetei közé tartozik a láz (1°C-os vagy több emelkedés), a hidegrázás és néha a fejfájás és a rossz közérzet.
• A vérkészítmények tárolás előtti leukoredukciója (a fehérvérsejtek eltávolítása) jelentősen csökkentette az FNHTR előfordulását.

Allergiás transzfúziós reakciók

Az allergiás transzfúziós reakciókat a donor plazmafehérjék elleni antitestek okozzák. Ezek a reakciók az enyhétől a súlyosig terjedhetnek.

• Az enyhe allergiás reakciók csalánkiütésként, viszketésként és kipirulásként jelentkezhetnek.
• A súlyos allergiás reakciók (anafilaxia) légzési nehézséget, zihálást, torokduzzanatot és vérnyomásesést okozhatnak.
• Azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében allergiás reakciók fordultak elő, a transzfúzió előtt antihisztamin előkezelésre lehet szükség.

Transzfúzióval kapcsolatos akut tüdősérülés (TRALI)

A TRALI egy súlyos szövődmény, amelyet akut légzési elégtelenség jellemez a transzfúzió alatt vagy azt követően hat órán belül. Feltételezések szerint a donor plazmájában lévő antitestek okozzák, amelyek reakcióba lépnek a recipiens tüdejében lévő neutrofilekkel, ami tüdőödémához vezet.

• A TRALI tünetei közé tartozik a hirtelen fellépő légszomj, alacsony oxigénszint és tüdőödéma (folyadék a tüdőben).
• A TRALI életveszélyes lehet, és azonnali légzéstámogatást igényel.

Transzfúzióval összefüggő keringési túlterhelés (TACO)

A TACO akkor fordul elő, ha a transzfúzió sebessége túl gyors, vagy a transzfundált vér mennyisége túl nagy ahhoz, hogy a beteg keringési rendszere kezelni tudja. Ez tüdőödémához és szívelégtelenséghez vezethet.

• A TACO tünetei közé tartozik a légszomj, köhögés, mellkasi szorító érzés és emelkedett vérnyomás.
• A TACO gyakrabban fordul elő szív- vagy tüdőbetegségben szenvedő betegeknél.
• A TACO megelőzése érdekében elengedhetetlen a transzfúzió sebességének és térfogatának gondos ellenőrzése.

Az immunrendszer szerepe

Az immunrendszer központi szerepet játszik a transzfúziós reakciókban. Amikor inkompatibilis vért transzfundálnak, a recipiens immunrendszere felismeri a donor vörösvérsejtjein lévő idegen antigéneket, és immunválaszt vált ki. Ez a válasz magában foglalhatja olyan antitestek termelését, amelyek kötődnek a transzfúziós sejtekhez, és elpusztítják azokat. Az immunválasz súlyossága számos tényezőtől függ, beleértve az inkompatibilitás mértékét, a recipiens immunállapotát és a már meglévő antitestek jelenlétét.

A transzfúzió előtti tesztek, beleértve a vércsoport-meghatározást és a keresztegyeztetést, ezen immunmediált reakciók azonosítására és megelőzésére szolgálnak. Azonban még alapos tesztelés mellett is előfordulhat néhány reakció a ritka vagy váratlan antitestek miatt.

Megelőző intézkedések és vizsgálatok

Az összeférhetetlen vérátömlesztéssel járó kockázatok minimalizálása érdekében számos megelőző intézkedést tesznek.

• Vércsoport meghatározása: Az ABO és Rh vércsoport meghatározása mind a donor, mind a recipiens esetében.
• Antitest-szűrés: Minden olyan váratlan antitest kimutatása a recipiens vérében, amely reakcióba léphet a donor vörösvértesteivel.
• Keresztillesztés: A recipiens szérumának összekeverése a donor vörösvérsejtjeivel, hogy ellenőrizze az in vitro kompatibilitást. Ez az utolsó ellenőrzés a transzfúzió előtt.
• Leukoredukció: A fehérvérsejtek eltávolítása a vérkészítményekből az FNHTR kockázatának csökkentése érdekében.
• Beteg-azonosítás: Pontos betegazonosítás biztosítása a transzfúziós folyamat minden lépésében a hibák elkerülése érdekében.

A szigorú protokollok és irányelvek betartása elengedhetetlen a betegek biztonságának biztosítása érdekében a vérátömlesztés során. A folyamatos monitorozás a transzfúzió alatt és után szintén elengedhetetlen a mellékhatások azonnali észleléséhez és kezeléséhez.